of 12
All materials on our website are shared by users. If you have any questions about copyright issues, please report us to resolve them. We are always happy to assist you.

Fish fauna monitoring in the Tapolca basin [in Hungarien with english abstract]

Category:

Government Documents

Publish on:

Views: 8 | Pages: 12

Extension: PDF | Download: 0

Share
Description
Fish fauna monitoring in the Tapolca basin [in Hungarien with english abstract]
Transcript
  ÁLLATTANI KÖZLEMÉNYEK (2008) 93 (2) : 59–70. 59 A Tapolcai-medence patakjainak halfaunisztikai vizsgálata ∗   W EIPERTH A NDRÁS 1 , K ERESZTESSY K ATALIN 2   és S ÁLY P ÉTER 3   1 Eötvös Loránd Tudomány Egyetem, TTK, Állatrendszertani és Ökológia TanszékH–1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/c., E–mail: weiperth@gmail.com 2 Szent István Egyetem, MKK, Halgazdálkodási Tanszék, H–2103 Gödöll ı , Páter Károly u. 1. 3 Szent István Egyetem, MKK, Állattani és Állatökológiai Tanszék, 2103 Gödöll ı , Páter Károly u. 1. Összefoglalás. 2004–2007 években a Balaton vízgy ő  jt ı  jéhez tartozó Tapolcai-medence kisvízfolyá-saiban végeztünk halfaunisztikai vizsgálatokat. Évente két alkalommal, elektromos halászgéppel, ösz-szesen hat mintavételi helyen követtük nyomon a halállomány összetételének szezonális (tavasz, ı sz),valamint évenkénti változásait, és megbecsültük a halfajok biomassza-mennyiségét. Összesen 26 hal-faj 6312 egyedét azonosítottuk. A gy ő  jtött halfajok között öt védett és hat idegenhonos faj volt. Ki-lenc halfaj csak igen kevés egyedszámban (n<10) fordult el ı , ami a vízfolyásokkal kapcsolatban állóhalastavak faunamódosító hatására hívja fel a figyelmet. Kiemelt figyelmet fordítottunk a patakokbangy ő  jtött balatoni fajok vizsgálatára, valamint a f  ı állományalkotó fajok jellegzetes szezonálisabundanciamintázat-elemzésére és a természetvédelmi oltalom alatt álló fajok kutatására. A négy évsorán a legtöbb faj állománynagyságában nem voltak számottev ı különbségek, azonban a fejes do-molykó (  Leuciscus cephalus ) és a szivárványos ökle (  Rhodeus sericeus ) egyedszámában növekedés, avágócsík ( Cobitis elongatoides ) egyedszámában pedig csökkenés mutatkozott. Kulcsszavak: Balaton, befolyó vizek, szezonalitás, védett halfajok. Bevezetés A Tapolcai-medence a Balaton északi vízgy ő  jt ı  jéhez tartozik. A Balaton teljes vízgy ő  j-t ı területe 5774 km 2 , ebb ı l az általunk vizsgált patakok vízgy ő  jt ı területe összesen 495km 2   (Z ÁKONYI 2004). A terület egészen a 20. század elejéig a Balatonnal összefügg ı vizesél ı hely volt. Lecsapolását az 1930-as években kezdték el. Maradványként csak a Lesence-nádasmez ı maradt meg, melynek a restaurációját a 90-es évek közepén fejezték be( www.bfnpi.hu ). A Tapolcai-medence patakjai ma is er ı s emberi hatás alatt állnak: a pa-takmedrek nagyrészt kanalizáltak, vizük tápanyagtartalmát jelent ı sen befolyásolja a területmez ı gazdasági termelése, valamint a csatornázatlan települések szennyvízterhelése, aminekkövetkeztében a lassú folyású szakaszok kora nyártól kés ı   ı szig dús hínárnövényzettel ésnádassal borítottak. A terület része a NATURA 2000 védelmi hálózatnak, kezelése a Bala-ton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság hatáskörébe tartozik. ∗ El ı adták a szerz ı k Magyar Biológiai Társaság Állattani Szakosztályának 967. el ı adóülésén, 2008. április 2.-án.  W EIPERTH A.,   K ERESZTESSY K.   &   S ÁLY P. 60 A Balaton vízgy ő  jt ı kisvízfolyásainak halfaunisztikai feltárása az elmúlt évtizedekbenkezd ı dött és napjainkra rendszeressé vált. E kutatások eredményei szerint a befolyóvizektorkolattájéka a Balatonból ívni felhúzódó több halfaj (els ı sorban pontyfélék) számára sza-porodási helyet, az ikrából kikel ı ivadékállománynak pedig felnövekv ı helyet biztosít(H ERMAN 1887,   T ÖLG 1964,   P RZYBYLSKI et al.   1991,   B ÍRÓ &   P AULOVITS 1995,   S PECIÁR etal.   2000,   T ÁTRAI et al.   2000,   B ÍRÓ 2001,   2002,   B ÍRÓ et al.   2001). Továbbá számos védett,illetve ritkuló félben lev ı halfaj stabil populációi élnek e víztestekben (B ÍRÓ 1981, B OTTA  et al.   1981, W ANZENBÖCK &   K ERESZTESSY 1995,   B ARTA 1996,   K ERESZTESSY 1993,   1998,   2000,   B ÍRÓ et al.   2001,   K ERESZTESSY et al.   2003,   L ENDVAI &   K ERESZTESSY 2004,   T AKÁCS et al.   2005,   2007).   A rendszeres id ı közönként végzett faunisztikai vizsgálatok lehet ı séget adnak a halál-lomány természetes tér–id ı beli állapotváltozásainak és az él ı hely min ı ségében esetlegesenbeálló, kedvez ı vagy kedvez ı tlen változásokra adott válaszának nyomon követésére. E te-vékenység során kiemelt figyelmet érdemel a védett halfajok populációbiológiai sajátságai-nak (pl. korösszetétel) monitorozása, és az idegen halfajok terjedésének, természetesen ho-nos fajokra gyakorolt hatásának vizsgálata. Anyag és módszer Vizsgálatainkat a Tapolcai-medence állandó vízhozammal rendelkez ı kisvízfolyásain,2004–2007 években, évi kétszeri mintavétellel (kora nyáron és kés ı   ı sszel: 2004. V. 3., ésIX. 28; 2005. V. 6., és XI. 1; 2006. IV. 21., és X. 1; 2007. IV. 10., és X. 15.) végeztük (1.táblázat). 1. táblázat. A vizsgálatban szerepl ı vízfolyások és mintavételi szakaszok és azok GPS készülékkel(Garmin GPSmap 76cx) bemért, Egységes Országos Vetületi Rendszerben (EOVR) megadott földraj-zi koordinátái.   Table 1. Streams and reaches included into the research and their EOV coordinates. 1= streams, 2= samplingspots, 3= longitude, 4= latitude, 5= altitude above sea level. EOVR koordinátákVízfolyás Mintavételi helyszínhosszúság szélességTszf. magasság(m)Lesence-nádasmez ı   71-es út hídja 523776 163265 95 Lesence-patak 71-es út hídja 524715 163497 99,9 Kétöles-patak 71-es út hídja 525534 163712 10471-es út hídja 526629 163831 108 Tapolca-patakTapolca-patak Raposka 528325 163698 123 Eger-patak Szigliget 528866 163739 103  H ALFAUNISZTIKAI FELMÉRÉSEK A T APOLCAI - MEDENCE PATAKJAIBAN   61 A halászatok a mintavételi helyszíneken 150 méteres vízfolyásszakaszokon, elektromoshalászgéppel (RADET IUP-12; 4–15 A és 20–100 Hz ), egy alkalommal az áramlássalszemben haladva, a teljes mederszélességben történtek. A halászgép kör alakú, 50 cm átmé-r ı  j ő , anódjának kerete 5×3 mm-es szemb ı ség ő hálóval volt felszerelve.A gy ő  jtött egyedek testtömegét 0,01 g pontosságig táramérleggel (Prescisa 4000C),standard testhosszát mm pontosságig vonalzóval mértük. A lemért halakat a mintavétel utána gy ő  jtés helyén visszaengedtük.A gy ő  jtött halak életkorát a testhosszgyakoriság-eloszlások vizsgálatán alapuló P ETER - SEN -féle módszerrel (B ÍRÓ 1993) becsültük. C HAPMAN (1968) nyomán kiszámítottuk azontömeges fajok biomasszáját, melyeknek az adott patakból minden mintavételkor több kor-osztályai kerültek el ı . Azoknál a fajoknál nem végeztük el a számításokat, melyek nemminden alkalommal, vagy csak néhány egyeddel szerepeltek a fogásokban. A biomassza akorcsoportba tartozó egyedek számának (  N  ) és átlagos testtömegének ( W  t  ) a szorzatávalegyenl ı :  B = N×W  t  . Az így kapott biomasszaértékek a patakokban általunk gy ő  jtött mintáravonatkoznak és értékét kg/ha-ban adtuk meg. A biomasszaadatok kiszámolásához megmér-tük az egyes mintavételi szakaszok kezdeti, közép- és végpontján a meder szélességét a vízszintjében, valamint a víz mélységét sodorvonalban. Az adatokat regisztrálását mindenmintavételkor, azonos pontban végeztük. A három adat átlagával határoztuk meg az 1 ha-raes ı biomasszaadatokat (2. táblázat). 2. táblázat. Az egyes patakokon mért nyári és ı szi regisztrált vízmélység- és -szélességi adatok, me-lyek átlagát a hektáronkénti biomassza számításához használtuk. Table 2. Data of summer and autumn water-depth and width, measured and registrated in the streams and used tocalculate biomass per hectare values. Mintavételi helyszínMintavételi id ı -pontVízmélység (m)(átlag ± SD)Mederszélesség (m)(átlag ± SD) nyári 0,56±0,18 5,65±0,24 Lesence-nádasmez ı   ı szi 0,62±0,24 5,76±0,34nyári 0,72±0,15 5,71±0,12 Lesence-patak ı szi 0,89±0,19 5,91±0,16nyári 0,51±0,13 6,12±0,08 Kétöles-patak ı szi 0,67±0,2 6,26±0,11nyári 0,59±0,3 5,48±0,22 Tapolca-patak (71-es út) ı szi 0,67±0,16 5,64±0,13nyári 0,79±0,35 6,32±0,31 Tapolca-patak (Raposka) ı szi 1,22±0,24 6,52±0,17nyári 0,72±0,33 4,38±0,25 Eger-patak ı szi 0,83±0,26 4,67±0,17  W EIPERTH A.,   K ERESZTESSY K.   &   S ÁLY P. 62  A gy ő   jtött halfajok csoportosítása A Tapolcai-medence patakjaiban végzett kutatásaink eredményei alapján meghatároztukaz általunk megfogott halfajok veszélyeztetettségi fokát, amelyet L ELEK (1987) alapján agy ő  jtött halfajoknak az IUCN kategóriákba való besorolásával fejeztünk ki (K ERESZTESSY 1993,   1998,   2000,   K ERESZTESSY et al.   2003).   A fajok életstratégiák szerinti besoroláshozW INEMILLER &   R OSA (1992) modelljét használtuk (B ÍRÓ et al.   2001,   K ERESZTESSY 1993,   1998,   2000). Az egyes halfajok szaporodási él ı helyekkel szemben támasztott igényeik jel-lemzésére a B ALON (1975,   1990) által megadott kategóriákat használtuk, melyek a szaporo-dáshoz használt aljzat fontosságát hangsúlyozzák. Egy természetes víz halfaunájának jel-lemzésre a jelenlev ı faunaelemek ökológiai guildek szerinti arányai viszonylag pontosképet adnak a patakok szakaszjellegér ı l és ökológiai állapotáról. A faunáról alkotott képettovább realizálhatjuk, ha a különböz ı ökológiai guildekbe tartozó fajok egyedszámarányaitis összehasonlítjuk. Ezek az összevetések többnyire összefüggésben vannak a fajok szapo-rodási guildjeivel is, hiszen az áramláskedvel ı halfajok nagyobb része a szaporodáshozszükséges iszapmentes aljzatokat választja (pl. a m ő tárgyak környékén bekövetkez ı fel-iszapolódás az említett áramláskedvel ı fajok él ı helyvesztéséhez vezet, és állományaikcsökken ı trendet mutathatnak). Eredmények és értékelés  A patakok halállományainak általános jellemzése A vizsgálatunk négy éve alatt összesen 26 halfaj 6312 egyedét sikerült begy ő  jtenünk (3.táblázat). Valamennyi általunk vizsgált kisvízfolyásban az összegyedszámarányokat tekint-ve tömegesen el ı fordul a bodorka (  Rutilus rutilus L INNAEUS ,   1758)   (18,99%), a vörös-szárnyú keszeg ( Scardinius erythrophthalmus LINNAEUS,   1758) (10,47%), a küsz(  Alburnus alburnus L INNAEUS , 1758) (16,19%), a szivárványos ökle (  Rhodeus sericeus  PALLAS, 1776) (12,23%), az ezüstkárász ( Carassius gibelio B LOCH ,   1782) (14,97%), acsuka ( Esox lucius L INNAEUS , 1758) (0,81%), a naphal (  Lepomis gibbosus L INNAEUS ,1758) (8,31%) és a sügér ( Perca fluviatilis L INNAEUS , 1758) (0,71%). Egyes áramláskedve-l ı fajok el ı fordultak a Tapolca-patak fels ı szakaszán, mint pl. a fenékjáró küll ı ( Gobiogobio L INNAEUS , 1758) (2,76%), a szivárványos pisztráng ( Onchorchynhus mykiss W AL - BAUM ,   1792) (2 egyed), valamint a fejes domolykó (  Leuciscus cephalus L INNAEUS , 1758)(5,54%), amely a Lesence- és Tapolca-patak alsó szakaszán is faunaalkotó volt. Több vé-dett és egy fokozottan védett fajt is kimutattunk a patakokban, melyek közül az összegyed-számarányokat tekintve a szivárványos ökle részaránya volt a legmagasabb (12,23%), míg atöbbi védett faj részaránya nagyságrendekkel alacsonyabb volt. A lápi pócot ( Umbrakrameri W ALBAUM ,   1792) (3,39%) a Lesence-nádasmez ı ben és a Lesence-patakban is ki-mutattuk és nagy egyedszámmal volt jelen. A fenékjáró küll ı ( Gobio gobio L INNAEUS ,1758) (2,76%) egy mintavételi területen, a Tapolca-patak fels ı szakaszán szerepelt nagyegyedszámmal a mintákban. A vágó csík ( Cobitis elongatoides B ACESCU &   M AIER , 1969)(0,72%) és a réti csík (  Misgurnus fossilis L INNAEUS , 1758) (0,44%), részarányai a legala-csonyabbak voltak a védett fajok között. A mára hazánkban ritkának számító compó ( Tinca  H ALFAUNISZTIKAI FELMÉRÉSEK A T APOLCAI - MEDENCE PATAKJAIBAN   63 tinca L INNAEUS , 1758) (3 egyed) és az aranykárász ( Carassius carassius L INNAEUS , 1758)(2,34%) el ı fordulását is sikerült igazolnunk a Lesence-patak mindkét ágában, valamint aKétöles-patakban. 3. táblázat. A Tapolcai-medence vízfolyásaiban gy ő  jtött halfajok listája a fajra jellemz ı IUCNveszélyeztettségi, életmenet-, vízáramlással szembeni ökológiai igény és szaporodási guild kategóriákkal.Az IUCN és európai (L ELEK 1987) kategóriák: E= veszélyeztetett (endangered), V= sebezhet ı  (vulnerable), R= ritka (rare), I= átmeneti (intermediate), C= gyakori (common). Életmenetstratégia-kategóriák: P= periodikus, O= opportunista, E= egyensúlyi. Table 3. List of fish species collected in waters of Tapolca Basin with IUCN, life history, ecological demand forwater flow and breeding guild categories (E= endangered, V= vulnerable, R= rare, I= intermediate, C= common, P=periodic, O= opportunist, E= equilibrium).   HalfajokIUCNcsoportokÉletmenet-stratégiaÖkológiai jellemz ı  Szaporodásiguild 1  Anguilla anguilla R P katadrom katadróm2  Rutilus rutilus   C O – P eurytop fitofil3 Scardinius erythrophthalmus C O – P stagnophil fitofil4  Leuciscus cephalus   C O – P reofil fito-litofil5  Aspius aspius   C P eurytop litofil6  Alburnus alburnus C O – P eurytop fito-limnofil7  Abramis bjoerkna   C O – P eurytop fito-litofil8  Abramis brama   C O – P eurytop fito-litofil9 Tinca tinca I–R P stagnophil fitofil10 Gobio gobio I–R O reofil pszamnofil11  Pseudorasbora parva   C E exota fito-litofil12  Rhodeus sericeus   C (R–V) E eurytop ostracofil13 Carassius carassius V (R–V) O – P stagnophil fitofil14 Carassius gibelio C O – P exota fitofil15 Cyprinus carpio C P eurytop fitofil16  Misgurnus fossilis V (R–V) O stagnophil fitofil17 Cobitis elongatoides R O eurytop fitofil18  Ameiurus nebulosus   C E exota fito-litofil19  Esox lucius C E – P eurytop fitofil20 Umbra krameri   E (E–V) E stagnophylfitofil(ivadékrejt ı )21 Onchorchynhus mykiss R E – P exota litofil22  Lepomis gibbosus C O – P exotalitofil(ivadékrejt ı )23  Perca fluviatilis C O – P eurytop fitofil24 Gymnocephalus cernuus V E eurytoplitofil (fészketkészít és védi)25 Sander lucoiperca I (I–V) E – P eurytoplitofil (fészketkészít és védi)26  Neogobius fluviatilis   C E eurytopspeleofil (fészketkészít és védi)
Similar documents
View more...
Tags
Search Related
We Need Your Support
Thank you for visiting our website and your interest in our free products and services. We are nonprofit website to share and download documents. To the running of this website, we need your help to support us.

Thanks to everyone for your continued support.

No, Thanks